Barion Pixel

Reggel várod a delet, délben az estét akarod, hidegben a nyarat várod, hőségben a hűvöset, aszály idején az esőre vársz, esőben a napsütésre, télen tavaszt akarsz, tavasszal rájössz a karácsony milyen szép volt, hétfőn a hétvégére vágysz, hétvégén a falat kaparod. Vársz. Arra, hogy megtedd, hogy megkapd, hogy jöjjön, maradjon, soha el ne menjen, hogy öleljen, vagy engedjen, hogy ne fájjon, hogy jobban ne fájjon. Vársz. Az estére, az álmokra, a beteljesült vágyakra, a fényre, a létre, a jobbra, a szebbre, az élhetőre, az élhetőbbre. És közben elfelejtesz valami nagyon fontosat. A jelent.